Őfelsége

Talán két éve jött először. Nem emlékszem, hogy milyen hónap volt, de arra sem, hogy milyen évszak. Az viszont biztos, hogy jó idő volt, mert napközben nyitva volt a terasz ajtó. S Ő egyszer csak megjelent. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Bejött, körülnézett, majd kivonult. Érezzük magunkat megtisztelve, hogy itt járt közöttünk... Napokig nem láttuk újra, talán hetekig... Aztán jöttek a hideg esték, és újra megjelent. Szellőztettem éppen, és majdnem ráléptem. Nem tiltakozott, ráfeküdt a lábamra és játszani kezdett vele. Talán fél órát maradt, majd megállt az ajtóban. Kiengedtem és ő hazament. Tettünk ki neki enni-inni. Az mindig elfogyott. Néha láttuk a nyomait a hóban. Random jellegű látogatások nagyjából egy éven át. Aztán úgy egy évig semmi. Már el is felejtettem... Erre tegnap napközben óriási ribilliót hallok a terasz felől. Kinézek. Két macska balhézik egymással. Az egyik (egy nagy szürke cirmos)  teraszajtón kívül, a másik (nem látom a színét) a fotelon lévő pokrócról nyervog. Vigyorogtam egyet és visszaültem a géphez. Később elmentem az Önkoriba dolgozni. Este, úgy 7- fél 8 felé mondja a párom, hogy van egy macska a teraszon...

-Tényleg? Napközben kettőt is láttam odakint.

-Ez itt áll az ajtóban.

-Szerinted bejönne?

-Nem tudom, de nagyon hideg van kint...

-Nyisd ki az ajtót, arra majd elszalad.

Nem szaladt el. Bejött. A járásáról ismertem meg. Még mindig vonul. Gondoltam, hogy éhes-vagy szomjas. Tettem le neki tejet, de nem foglalkozott vele. Csak szaladt a gyerekekhez játszani. Hanyatt vágta magát, dorombolt, felállt, körülnézett, ugrott a kanapéra... Már nagy macska. Félni kezdtem, hogy majd "jelölni" fog. Gyors ellenőrzés: kislány. Hívtam a tejestálhoz. Odajött, de nem nyalt bele. Csak azt, ami az ujjamon volt. Mondom neki: "Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a tenyeremből etetlek?" Rámnézett, mintha vigyorgott volna. Felnyalta azt, ami a földre csöppent, és nagy kegyesen elkezdett a tálból inni. Aztán megállt az ajtónál.... Kiengedtem.

Este 10:30 után kb, ki akartam nézni az ablakon, ezért felkapcsoltam a külső villanyt és felhúztam a redőnyt. Fogalmam sincs honnan jött, mert csak egy villanást láttam és már az ajtó előtt ült. Nyávogott. Behallatszott. Félhangosan (csak úgy az orrom alá) motyogtam: "bepisilnél éjjel, nem jöhetsz be."

A párom erre (a telefonján sakkozva) szintén félhangosan: "meg fog fagyni odakint". 

-Akkor most engedjem be?

-Nem tudom.

-És ha bepisil?

-Az baj lenne, akkor ne engedd be.

-De azt mondtad, meg fog fagyni éjjel...

-......... Engedjük be, kicsit átmelegszik és utána kitesszük. Majd hazamegy...

Csak néztük egymást. A macska és én. Én és a párom. Szóltam a gyereknek (a nagyobbnak), "Oszi, mielőtt elalszol, ki kell majd tenned!" "Kit?" "Hát Őt..." És kinyitottam ajtót.... 

Most nem vonult, rohant! Majd megfagyott. Melegítettem tejet, kapott enni is. Kicsit evett, ivott és jött törleszkedni. Felugrott mellém a kanapéra és játszani kezdett a kezemmel, a lábammal. Égetett, így elhúztam tőle. Elaludt. Én is. Jóval később a fiam tette ki.

Amikor a kisebb fiam ébredt reggel, még a teraszon volt. Mire én ébredtem már elment. Azt hittem, hogy hónapokig nem látjuk újra...

Ma Erzsébet napja volt. Mentünk a nagymamámhoz felköszönteni. Késő este jöttünk haza, és csak kíváncsiságból kinéztem a teraszra. Nyitottam az ajtót, és... :D

Hát igen. Már második napja van egy macskánk, aki nem a miénk. Valaki-valahol várja. Szereti. Látszik Őfelségén, hogy gondozzák. Kicsit itt volt, evett, aludt, evett aztán megint megállt az ajtónál. Kiengedtem. Éjfél körül kinéztem, nem volt sehol. Hazament, gondoltam én. Tévedtem... Most, ebben a percben készültem lehúzni a redőnyt, zárni bukóról rendesen az ajtót. Kitaláljátok, hogy mi történt?! ;-) 

Ha ez így megy tovább, be kell szereznem egy alomtálat.

Ugye még nem említettem, hogy allergiás vagyok a macskákra?! Idővel majd megszokom...Tudom, mert voltam már macskának alattvalója. (Nekem senki ne mondja, hogy Ő a macskája gazdája!) Az adott példányhoz hozzá tudok szokni, de a többire ettől még ugyanúgy allergiás maradok. Ez van.  Addig le kell szerződnöm egy papírzsepi gyárral.